2017. január 14., szombat

AMY EWING - AZ ÉKKŐ

AMY EWING - AZ ÉKKŐ
SOROZAT: Az Ékkő #1
EREDETI CÍM: The Jewel (The Lone City 1)
KIADÓ: Maxim (2016)
OLDALSZÁM: 368
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

FÜLSZÖVEG: Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot. 

Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Bevallom, már többször szerettem volna félretenni a disztópiákat. Mindig úgy érzem, hogy elég volt, de aztán csak sikerül rákapnom egy újabb történetre. Az Ékkővel már többször találkoztam, de az előbb említettek miatt igazán sosem néztem meg magamanak jobban, pedig a borítója is csodaszép. Azt gondoltam, hogy egy újabb Párválsztó sorozat lehet, köszönöm, nem. Végül valahol valaki írta, hogy mennyire tetszett neki ez a sztori, ami csak meggyőzött. Az Ékkővel pár nap alatt végeztem, jelenleg a második részt olvasom, A fehér rózsát.

Az Ékkőnek van egy különleges hangulata, nekem leginkább A szolgálólány meséje, Az éhezők viadala, és valóban nagyon picit a Párválasztó hangulatát adta, de semmiképpen sem másolta ezeket. És ami nagy megkönnyebbülés volt számomra, hogy szerencsére a YA regényekre jellemző szerelmi háromszög kimaradt. Ezért nem mellesleg rendkívül hálás vagyok, végre egy olyan sztori, amiben nem az a fő kérdés, hogy a világ mengmentése mellett melyik srácot válassza a főszereplő.

Szóval adott egy város, amely körökre van osztva, ezek a Láp, a Farm, a Füst, a Bank és a legbelső kör az Ékkő. Mivel a gazdag és fényűző Ékkőbeli nemesek nem képesek a gyermekek kihordására és megszülésére, ezért a Lápról hozatnak lányokat, akiknek nem mellesleg különleges képességeik is vannak, hogy ők szüljék meg gyermekeiket. Ők a Helyettesek, és Violet Lasting, Az Ékkő főszereplője is az.

Amikor a lányok felkészítése véget ér, akkor egy aukción kelnek el az Ékkő és a Bank jómódú hölgyei között. Violet az egyik legkapósabb a lányok között, és a város egyik alapító családjához, a Tó házához kerül. Violet, azaz az aukción kapott sorszáma alapján 197-es, látszólag beletörődött sorsába, és ugyan fél a megtermékenyítéstől, igyekszik úrnője elvárásainak megfelelően viselkedni, és cserébe a legnagyobb jómódban él a Tó házának kastélyában. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedik Ashel, a kísérővel, valamint Lucien, az udvarhölgy meg nem keresi egy olyan ajánlattal, amit Violet képtelen visszautasítani... Többet nem árulok el, olvassátok el a regényt!

Összességében nagyon tetszett Az Ékkő, azt hiszem, hogy azoknak is elnyerheti a tetszését, akik hozzám hasonlóan már kezdenek ráunni a disztópiákra. A megszokottnál kicsit komolyabb és explicitebb politikai gondolatokat is olvashatunk a regényben, valamint egy olyan világgal ismertet meg minket, ami teljesen valóságos is lehet - kivéve persze a Helyettesek különleges képességeit, ami egy kis fantasy réteget is ad a könyvnek. Amit sajnáltam, hogy szinte semmit sem tudunk meg az előzményekről, hogy mégis mi alakította a várost olyanná, amilyen, remélem ez a következő részek egyikben majd kiderül.

A folytatás is megjelent, ahogy már írtam, A fehér rózsa címmel. Ajánlom mindkét kötet beszerzését, mert az első rész befejezése után biztosan rögtön folytatni szeretnétek majd!

2016. október 23., vasárnap

NAOMI NOVIK - RENGETEG

NAOMI NOVIK - RENGETEG
EREDETI CÍM: Uprooted
KIADÓ: Gabo (2016)
OLDALSZÁM: 488
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

FÜLSZÖVEG: Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Egy nap munka utána beugrottam a Libribe, gondoltam picit kikapcsolódok miközben böngészem a könyveket, és hátha találok valami jó kis olvasmányt. A fantasy/sci-fi részen végül meg is találtam, Naomi Novik Rengeteg című könyve először a gyönyörű aranyozott borítójával keltette fel a figyelmem. Egyből kézbe is vettem és elolvastam az első oldal felét - ennyi elég is volt ahhoz, hogy megfogjon, és már vittem is a pénztárhoz.

A hirtelenszerű vásárlás miatt nem is igazán voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, de ha lett is volna, biztosan magasan túlszárnyalja, mert hihetetlenül tetszett a Rengeteg. Egy sötétebb hangulatú fantasyről van szó, amit tündérmesés elemek szőnek át, és mindig éppen annyira rémisztő, amennyire kell. Az írónő ráadásul lengyel származású, és a Rengetegbe belevitte a szláv népmesékből ismert alakokat azokból a történetekből, amiken felnőtt, ami szerinem igazán különleges miliőt ad a regénynek, és igazán egyedivé is teszi.

Nem árulok el nagy meglepetést, a fülszövegből is kitalálható, hogy Agnyeska, történetünk hősnője kerül kiválasztásra, őt viszi el magával Sárkány a tornyába. Ez elég váratlanul érint mindenkit, hiszen nem erre számítottak, de kiderül, hogy Agnyeskának olyan tehetsége van, amit a Sárkány köteles a gondjaiba venni. Miután Nyeska a Sárkányhoz kerül a cselekmény lassan bontakozik ki a háttérben, miközben a lány hol azért küzd, hogy a varázsló tornyában megállja a helyét, hol pedig azért, hogy szeretteit mentse a gonosz Rengeteg támadásaitól. A könyv nekem egyetlen ponton sem vált unalmassá, csak úgy faltam az oldalakat, minden szabad percemben ezt olvastam.

Nem volt sablonos, nem volt kiszámítható, mindig egy új mélységbe lépett a sztori, és akkor vett új irányt, amikor nem is vártam volna. Nyeska, Sárkány, Kasja mind a szívemhez nőttek olvasás közben, és végig szurkoltam, hogy elérjék céljaikat. A Rengeteg egy csodálatos mese felnőtteknek, érdemes beleolvasni ha könyvesboltban jár az ember, ki tudja kit ragad még magával az első oldal úgy, mint engem. 

2016. október 9., vasárnap

JULIANNE DONALDSON - EDENBROOKE

JULIANNE DONALDSON - EDENBROOKE
EREDETI CÍM: Edenbrooke
KIADÓ: Könyvmolyképző (2015)
OLDALSZÁM: 320 oldal
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

FÜLSZÖVEG: Marianne ​​Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 

Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 

Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Az utóbbi időben többször is előfordult hogy belekezdtem egy-egy könyvbe, de 50-100 oldal elolvasása után inkább egy újabbat választottam helyette. Most három függőben lévő könyvem is van, szóval akár azt is mondhatom, hogy egy kisebb-nagyobb olvasási válságon vagyok túl. Azt pedig, hogy sikerült végre kilábalnom belőle, javarészt az Edenbrooke-nak köszönhetem.

Julianne Donaldson regényét nehéz is lett volna letenni, minden adott volt ahhoz, hogy pár napon belül át is rágjam magam rajta. Jane Austen rajongóként imádom azt a korszakot amely megelevenedik a lapokon, intrikákkal, pletykákkal és izgalmakkal fűszerezett társasági élet, bálok, fiatal, eladósorban lévő hajadonok, és igen jóképű udvarlóik, és mindezek természetesen egy kibontakozó szerelmi történet hátteréül szolgálnak. Viszont az Edenbrooke-ban érzékelhető, hogy egy 21. századi író műve a regény, hiszen könnyebben befogadható mint mondjuk egy Brontë vagy egy Austen regény, és a szociális normák is kicsit lazultak, de mindez az élményt erősíti.

Marianne, a főszereplő nagyon szerethető, akivel szerintem sokan tudnak azonosulni. Philip, akivel Marianne igazán jó barátásgot ápol a regény sorány szintén egy szimpatikus, viszont sokszor kibogozhatatlan karakter, egy amolyan Mr Darcy kicsit szerényebb kivitelben. Marianne nagymamájából sokkal többet is kaphattunk volna, valamint Marianne ikertestvérét, Cecilyt szerettem volna jobban megismerni.

Négy csillagot adtam az Edenbrooke-nak az ötből. Rövidsége miatt igen gyorsan el lehet olvasni, és az események, izgalmak miatt csak úgy olvastatja magát, habár nekem hiányzott pár dolog. Ahogy már említettem, Marianne, Cecily, és a többi főbb szereplő háttértörténetét kicsit részletesebben is megismertem volna, illetve több apró részlet is magyarázat nélkül maradt - például jó lett volna megtudni, hogy milyen korábbi tapasztalat alapján intette a nagymama óvatosságra Marianne-t az éneklés kapcsán. De összességében nagyon tetszett, és hálistennek segített kilábalni az olvasási válságból.

Az Edenbrooke-ot ajánlom minden Jane Austen és regency regény kedvelőnek, a romantikus lelkűeknek, és azoknak, akik egy könnyedebb hétvégi olvasmányt keresnek.

2016. július 9., szombat

DANIELLE PAGE - DOROTHYNAK MEG KELL HALNIA

DANIELLE PAGE - DOROTHYNAK MEG KELL HALNIA
SOROZAT: Dorothynak meg kell halnia #1
EREDETI CÍM: Dorothy Must Die
KIADÓ: Gabo Kiadó (2016)
OLDALSZÁM: 436
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

FÜLSZÖVEG:  Én nem kértem ezt.  Nem akartam hős lenni. 

De amikor az egész életedet – veled együtt – elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, amerre visz, nem igaz? 
Persze hogy olvastam a könyveket. Láttam a filmeket. Ismerem a dalt a szivárványról és a boldogság kék kismadarairól. De azt sosem hittem volna, hogy Ózfölde ilyen. Az a hely, ahol a jó boszorkányban nem lehet megbízni, a gonosz boszorkányokról kiderülhet, hogy ők a jók és a szárnyas majmokat kivégezhetik lázadásért. A sárga téglás út még megvan – de már az sem a régi. 
Mi történt itt? Dorothy történt.  Azt mondják, sikerült visszatérnie Ózföldére. Magához ragadta a hatalmat és a hatalom a fejébe szállt. És már senki nincs biztonságban.  Amy Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből. 
Beléptem a Gonoszok Forradalmi Rendjébe.  Kiképeztek a harcra. És küldetésem van: eltávolítani a Bádog Favágó szívét. Ellopni a Madárijesztő agyát. Elvenni az Oroszlán bátorságát. 
Dorothynak pedig meg kell halnia.

Nekem és L. Frank Baum Óz, a csodák csodájának messzire visszanyúló történetünk van, hiszen egész kislány korom óta az egyik kedvenc történeteim közé tartozik. Emlékszem, hogy az unokatesóméknak megvolt videókazettán a film, és sokszor megnéztük, mindig nagyon elvarázsolt. Azóta minden adaptációért szintén odavagyok, például a pár évvel ezelőtti Óz, a hatalmas, vagy a Once Upon A Time sorozat Ózos részei nálam mind betaláltak. Szóval nem volt kétséges, hogy Danielle Page Ózföldén játszódó regényét is mindenképpen kézbeveszem majd, amire pár hete végre sort is kerítettem.

És milyen jól tettem, mert nagyon tetszett ez a rendkívül különleges YA regény. A Dorothynak meg kell halnia főszereplője egy Amy Gumm nevű kansasi lány, akinek korántsem felhőtlen az élete. Verekedésbe keveredik a suliban az "ősellenségével", édesanyja pedig magára hagyja miközben egy tornádó közeleg afelé a lakókocsipark felé, ahol Amyék élnek. De aztán egy váratlan fordulat után Amy Ózföldén találja magát - amit nem igazán akar elhinni. Ezután furcsábbnál furcsább dolgokat tapasztal, nem akarja elhinni, hogy Ózból milyen lehangoló és szörnyű hely lett, mióta Dorothy uralkodik felette. Ezek után Amy sodródik az eseményekkel, új ismeretségekre tesz szert Smaragdvárosba menet, fogságba esik, megszöktetik, és végülis tagja lesz a Gonoszok Forradalmi Rendjének. A boszorkányok hiszenk benne, és ssak egy küldetése van: Dorothynak meg kell halnia.

Danielle Page "hozott" anyagból dolgozk, de mindezt úgy teszi, hogy nem válik unalmassá a már jól ismert történet, csavarokkal fűszerezve térünk vissza Ózföldére. Itt a jó boszorkány áll a rossz oldalon, és a gonosz boszik a jók - vagy mégsem? Amy örök kétségek között próbálja megtalálni a saját útját, hiszen már nem elég csak simán követni a sárga köves utat célja eléréséhez.

Én nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, alig várom, hogy megjelenjen a sorozat következő része is magyarul - már ha tudok addig várni. Ha nem, akkor lehet, hogy angolul folytatom tovább a történetet. Egyébként most tart a sorozat a harmadik résznél, a negyedik, és egyben befejező kötet 2017-ben fog megjelenni.

2016. május 11., szerda

MÁRCIUS - ÁPRILIS

Az utóbbi két és fél hónapom eléggé eseménydús és zsúfolt volt, és sajnos a mindenféle bokros teendőim mellett nem maradt egy szabad percem sem arra, hogy szórakozásból olvassak, vagy bárminemű könyves dolgokról írjak a blogra. Ellenben az egyetemre és a munkámból adódóan jó sok mindent olvastam, tehát azért mégis kijutott nekem valamennyi a jóból.

Egy 300 oldalas könyvet általában el tudok olvasni 2-3 nap alatt, így a tény, hogy a Clockwork Angelt egy teljes hónapba tellett befejezni, elég sokat elárul márciusról például.

Egyébként amióta nem jelentkeztem, elkezdtem zongorázni tanulni, lett új szemüvegem, végre megint van Trónok harca, voltam pár napot Debrecenben, ellátogattam a Könyvfesztre, elkezdtem lektorálni egy könyvkiadónál, betartottam a könyvvásárlási limitemet, sőt, áprilisban egy könyvet sem vettem.

Szerencsére hamarosan újra több szabadidőm lesz, így a blog ott folytatódik, ahol márciusban abbamaradt. Remélem itt vagytok még!


2016. március 7., hétfő

JODI PICOULT & SAMANTHA VAN LEER - SOROK KÖZÖTT

JODI PICOULT & SAMANTHA VAN LEER - SOROK KÖZÖTT
SOROZAT: Sorok között #1
EREDETI CÍM: Between the Lines
KIADÓ: Athenaeum Kiadó (2016)
OLDALSZÁM: 368
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

FÜLSZÖVEG: Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.
Nagy elvárásokkal vágtam bele Jodi Picoult legújabb magyar nyelven megjelenő regényébe, ami ezúttal viszont nem az írónőtől megszokott komoly témákat boncolgatott, éppen ellenkezőleg. A Sorok között társszerzője nem más, mint Samantha van Leer, Picoult lánya, és műfaját tekintve az ifjúsági regények közé sorolható.

Minden akkor kezdődik, amikor Delila a suli könyvtárában ráakad egy különleges könyvre, a Sorok közöttre. A tündérmese hamarosan kedvenc olvasmányává válik, és újra és újra kikölcsönzi a könyvtárból. A könyvbeli királyfi, Olivér egyből a szívéhez nő, hiszen a lányhoz hasonlóan ő is apa nélkül nőtt fel. Ez eddig egy teljesen átlagos sztori, hiszen valljuk be, kinek nem tetszett még meg egy kitalált szereplő? Akkor kezd érdekes lenni a dolog, amikor Delila egyik nap egy apró változást fedez fel a könyv egyik illusztrációjában, ezek után pedig Olivér egyenesen hozzá kezd beszélni a lapokról.

Hamar kiderül, hogy amíg Delila az átlagos amerikai fiatalok életét éli, a gimi ügyes-bajos dolgaival, addig Olivér ugyanazt éli újra és újra a mesében, akárhányszor csak valaki elkezdi azt olvasni: a fiú számára a könyv egy börtön. Sem Olivér, sem Delila nem elégedett a saját életével, és bizony a szerelem szikrája is pattogni kezd közöttük - nem csoda, hogy innentől a két fiatal igyekszik valami megoldást találni arra, hogy kiszabadítsák Olivért a könyvből... és boldogan élhessenek amíg meg nem halnak. Vagy valami olyasmi.

Két nézőpontból követhetjük nyomon az eseményeket: Delila és Olivér szemszögéből, és persze miközben halad a cselekmény, az "eredeti" mesét is megismerjük, amikhez csodaszép illusztrációk is tartoznak.

Összességében egy nagyon édes, kedves, valóságba ágyazott tündérmesét vehet a kezébe az, aki a Sorok közöttet kezdi olvasni. A két főszereplő, Delila és Olivér hihetetlenül édesek, nagyon szurkoltam nekik egész végig. A mellékszereplők is nagyon szerethetőek, imádtam ahogy csetlenek-botlanak a mesebeli Sorok között lapjain, és azt is, ahogy megismerhetjük, hogy a szereplők mivel múlatják az időt amikor épp nem "előadás" van. Mert hogy a mese szereplői sem azok, akiket játszanak: valaki lepkéket gyűjt szabadidejében, másnak a fogászat, a sütés, vagy a sakk a szenvedélye. Nagyon tetszett ez az ötlet, még nem olvastam ehhez hasonlóról. És persze ki ne ábrándozott volna még arról, hogy a kedvenc szereplői megelevenednek?

Hozzáteszem, hiába a tündérmese miliő, attól függetlenül végig számítottam a Picoult-féle csavarra, bár persze nem olyan szívettépő módon, mint mondjuk a Törékenyben, vagy a Nővérem húgában, de azért az írónő itt sem hazudtolta meg önmagát. Hozzáteszem, szerintem tökéletes lett a befejezés, kíváncsi vagyok, hogy másoknak hogy tetszett.

A Sorok közöttet azoknak ajánlom, akik szeretnének kicsit kilépni a megszokott, egy kaptafára íródott YA olvasmányok rengetegéből, és egy könnyed, de szívmelengető, humorral fűszerezett regényt szeretnének a kezükbe venni. Egy pillanatra sem untam el az olvasást, jó volt egy kicsit megint a tündérmesék világában kalandozni.

Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak a recenziós példányt!

2016. március 1., kedd

FEBRUÁRI KÖNYVELÉS

2016 februárjában összesen három könyvet sikerült elolvasnom. Magamhoz viszonyítva ez végülis nem sok, de nem is annyira nagyon kevés.


A hónap elején olvastam Lana Millan csajos regényét, az Átkozott Hannah Brown-t. Erről lejjebb görgetve értékelést is olvashattok. Utána következett Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer közös regénye, a Sorok között, erről is lesz értékelés, ami majd a napokban érkezik a blogra!

A harmadik könyv pedig nem más, mint az ex-Playboy nyuszi, Holly Madison könyve, a Down the Rabbit Hole. Elég hosszú ideig ültem a könyvön. Tavaly júliusban kezdtem, és február legutolsó napján fejeztem be. Érdekes volt olvasni egyébként, főleg, hogy jómagam is néztem a reality műsort, amelyben a Playboy alapítója, Hugh Hefner és három csinos barátnője mindennapjait követhettük nyomon. Aztán persze beleuntam, és nagyjából fél év és egy betegség kellett ahhoz, hogy az ágyban fetrengés közepette eszembe jusson elővenni.

Februárban nagyjából sikerült betartanom az ígéretemet, és csak egy új könyvet vettem - ez nem más, mint Victora Aveyard Vörös királynője. Emellett az Amazonról rendeltem egy használt könyvet, ami mindössze 105 forintba került, ezt igazán nem hagyhattam ki. Egyébként ez a City of Fallen Angels, Cassandra Clare-től.

Ha már a könyvek vásárlásáról lemondtam, a kölcsönzésükről nem, és Nalina barátnőmtől négyet is elhoztam: Marissa Meyer - Cress, Tahereh Mafi - Unravel Me, Leigh Bardugo - Shadow and Bone, Kristin Hannah - The Nightingale.

A Goodreads Reading Challenge-emmel hihetetlenül jól állok, ezt nagyjából két éve mondhattam ki utoljára. Jelenleg 8 könyvet pipálhatok a megcélzott 20-ból, így 40%-on állok.

Összességében olvasás szempontjából közepes volt a február, blogolás szempontjából viszont... leginkább siralmas. Főleg azért, mert pár hete egy új videót is felvettem, és el is kezdtem vágni, de még mindig nem sikerült befejeznem. Ellustultam. Na majd a tavasz remélem felráz ebből a szempontból is.